A sertések evolúciójuk során olyan genetikailag rögzült viselkedésformákat alakítottak ki és örökítettek tovább, amelyek a természetes élőhelyükön való alkalmazkodás során fejlődtek ki. Ezeket a viselkedésmintázatokat a mai modern genetikák is tovább hordozzák magukban. A vadon élő sertések kisebb csoportokban élnek, és a napjuk jelentős részét táplálékkereséssel töltik – földtúrással, fakéregrágással –, miközben változatos, ingergazdag környezeti tényezők biztosítanak számukra természetes elfoglaltságokat, ezzel lekötve figyelmüket. A modern nagyüzemi sertéstartásban ezek a környezetgazdagító ingerek eltűntek, azonban a sertés továbbra is keresne-kutatna. Az ilyen ingerszegény környezetben nevelt állatokban előbb-utóbb stressz alakul ki.

A stresszhatás következtében csökken az állatok takarmányfelvétele és immunválasz készsége, ami kedvezőtlenül befolyásolja a gazdaságosságot és az állomány általános egészségi állapotát. Mindezek következtében növekszik a gyógyszerfelhasználás, az elhullási arány, valamint romlik a fajlagos takarmányértékesítés. Az említett tényezők együttesen az állati termékek előállítási költségeinek emelkedéséhez vezetnek, amely negatív hatást gyakorol a termelés gazdaságosságára.

A nagyüzemi állattartás következményeként, különösen a sertéstenyésztési és -hízlalási rendszerekben, szinte teljesen eltűntek a természetes életteret gazdagító elemek. Az „idegen” környezetben az állatok stresszesebbé váltak. Ez annak köszönhető, hogy a zsírosabb típusú sertésfajtákat nagyobb hústermelési képességű fajtákra cseréltük, amelyek stressztűrő képessége igen alacsony. Napjainkra viszont az is elmondható, hogy a tenyésztőszervezetek/genetikaforgalmazó cégek szelekciós munkájukban nagy hangsúlyt fektetnek a stresszérzékeny vonalak felszámolására, a gazdaságosabb és jobb húsminőségű állati termékek előállítására.

A különböző stresszfaktorok

Minden igyekezetünk ellenére a tartástechnológiából adódóan az állatokat különféle stresszfaktorok érik, amelyek negatívan befolyásolják jóllétüket. Ilyen tényezők lehetnek többek között az ingerszegény környezet mellett a túlzott telepítési sűrűség, az elégtelen vályúhossz, a vízhez való hozzáférés korlátozottsága, a padozat minősége, a levegőminőség, a nem megfelelő hőmérséklet és páratartalom, a hőstressz és a huzat. A felsorolt tényezők közvetlen negatív hatásait tovább fokozza, hogy a megnövekedett stressz-szint következtében az állomány fogékonyabbá válik különböző kórokozókkal és betegségekkel szemben, és a fokozott stressz farokrágás kialakulásához is vezethet.

Az említett stresszfaktorok technológiától függően minden korcsoportban jelen lehetnek, azonban a nagy értékű tenyészállatoknál különösen nagy figyelmet kell fordítanunk ezen tényezők mérséklésére. A tenyészállomány utánpótlásának biztosítása érdekében végzett tenyészkocasüldő-nevelés és -takarmányozás tehát precíz menedzsmentet igényel. A legfontosabb alapelv az elegendő férőhely biztosítása. Az optimális elhelyezés 50-100 kg közötti súlyú állatok számára 1,0 m²/állat, míg 100 kg felett 1,5-2,0 m²/állat. Külön kihívást jelent ezen tenyészállatok felnevelése során a megfelelő takarmányozás, mivel a hosszú hasznos élettartam fenntartása érdekében a napi testtömeggyarapodást mérsékelni kell. Ezt úgy érhetjük el, hogy olyan speciális takarmányokat adunk a süldőknek, amelyek rostban gazdagok és kevésbé koncentráltak. Ennek következtében a béltraktus telítődik, így csökkenthetjük az éhség miatti agresszió kialakulásának esélyét.

A következmények

A fent említett stresszfaktorok hatására olyan viselkedési problémák alakulhatnak ki az állatoknál, amelyek jelentős időt, pénzt emészthetnek fel, valamint a termelési eredményeket is negatívan befolyásolják. Ilyen például a farokrágás, amiről akkor beszélünk, amikor a csoporton belül a “támadó” egyedek elkezdik rágcsálni a “célpont” egyedek farkát. Sok esetben ez a viselkedésforma addig fajulhat, hogy a szenvedő fél farka teljesen kisebesedik, ezáltal a kórokozóknak kapu nyílik a szervezetbe jutásra. Az elfertőződött seb és a folyamatos harapdálás eredményeként a farok olykor teljesen eltűnik, csúnya, tátongó sebet hagyva maga után. A szenvedő fél egyedei a hízlalás során könnyen megbetegedhetnek, lemaradnak társaiktól, csökken a takarmányfelvétel, nem lesznek piacképesek, vagy legrosszabb esetben elhullhatnak.

Forrás: Magyar Állatorvosok Lapja

A farokrágás kialakulásának mechanizmusa

A farokrágás, mint agresszív viselkedési forma legtöbbször választás után, a battérián eltöltött 2-3 hét után jelenik meg. Kialakulásának legfőbb oka a magas telepítési sűrűség, csoportnagyság és az etetőférőhely hiánya, ezen felül hajlamosító tényező a genetika, illetve a takarmányok nem megfelelő fehérjetartalma, aminosav összetétele, valamint az alacsony rosttartalom. A battérián kialakult viselkedésformát az állatok a hizlaldába telepítés után is magukkal viszik, ezáltal rontva a hizlaldai eredményességet is. Farokrágás szempontjából nagy rizikófaktor a tenyészkocasüldő-nevelés, mivel a visszafogott takarmányozásból származó éhségérzet és agresszió kiválthatja azt. Adott csoportban az egyedek “kapcsolata” a farokrágással minden esetben eltérő, vannak támadó és egyidejűleg szenvedő egyedek, csak támadó, csak szenvedő egyedek, illetve semleges állatok is, akik teljesen kimaradnak ebből az agresszivitásból. Az éhségérzet és az ebből származó agresszió katalizátorként indítja be a folyamatot. Azok az egyedek, akik a csoport többi tagjához képest lemaradnak a növekedésben, a táplálkozó állatokat a farkuk rágásával próbálják elriasztani táplálékszerzés céljából. A sebes állatok farka ezután a többi állat számára kiváló célpont lehet, még akár csak kíváncsiságból is. A megrágott, vérző farok pedig nyitott kaput jelent a kórokozók számára, ami elősegítheti különböző betegségek kialakulását. A sérült egyedet később antibiotikummal kell kezelni. Súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy a farok teljesen eltűnik, egészen a gerinc tövéig. Ha egy csoportban már megjelent a farokrágás, célszerű külön kutricába elkülöníteni az agresszív, illetve a sérült állatokat is.

Megelőzés

A farokrágott állatok megjelenése előtt már 2-3 nappal a csoport legtöbb tagja nyugtalan viselkedésre utaló jeleket mutat. Lecsökken a pihenési idő, farkukat behúzzák és folyamatosan keresnek-kutatnak. Az említett tünetek felismeréséhez jelentős tapasztalat, idő és figyelem (gondozó, vezető részéről) szükséges, mivel ebben a fázisban van lehetőség a farokrágás kialakulásának megelőzésére. Ilyenkor a legcélszerűbb a csoport leszedése, mivel ezzel csökkenthető a telepítési sűrűség, ami egyúttal növeli az etetőtérhez hozzáférő állatok arányát is. Egy másik megoldás, ha további etetőket helyezünk el a kutricában. A stresszfaktor csökkentésére, amely az ingerszegény környezetből adódik, további lehetséges megelőző megoldás a környezetgazdagítás. Ilyenkor fontos, hogy az állatokat hosszú időre lefoglaljuk és ne unják meg pár nap alatt a kutricába helyezett tárgyakat. A legjobb megoldás mindig a természetközeli anyagok alkalmazása, mint például a hosszú szárú szalma (ezt csak teli padozaton javasolt), a kérges farönkök vagy a kutrica oldalára kötött kenderkötél. A műanyag vagy fém tárgyak (pl. 20 literes kanna, fémlánc) csak rövid ideig váltják ki a kívánt hatást, később azonban az állatok megunják őket, és más módot keresnek az igényeik kielégítésére.

Takarmányozási megoldások

A farokrágás kialakulása szempontjából kulcsfontosságú az etetett takarmányok minősége. A takarmánynak a korcsoport igényeinek megfelelő nyersfehérje-, nyersrost- és aminosav-összetételen túl biztosítania kell a megfelelő mennyiségű makro- és mikroelemet, valamint a vitaminokat is. A nyersfehérje-tartalmat olyan alapanyagokkal kell biztosítani, amelyek kiváló emészthetőséggel rendelkeznek. A makroelemek közül a nátriumszint beállítása a legfontosabb, mivel ennek optimuma korcsoportonként eltérő. A különböző takarmánykeverékekben 0,20-0,28% közötti nátriumszint alkalmazása javasolt. A magnézium megfelelő formában történő adagolása hozzájárul az agresszió csökkentéséhez, mivel a béltraktusban vízretenciót idéz elő, ezáltal fokozva a telítettség érzését. Ugyanakkor a magnézium túladagolása hasmenést okozhat, így fontos az etetett mennyiség pontos meghatározása.

A sertések stresszindukált viselkedésformái, mint a farokrágás, számos kedvezőtlen környezeti feltétel következtében alakulhatnak ki. Ezen tényezők növelik az agressziót és csökkentik az állatok jóllétét, továbbá jelentős gazdasági veszteségeket és egészségügyi problémákat okozhatnak a nagyüzemi sertéstartásban. Bár a takarmányozás fontos tényező, a probléma nem kizárólag annak eredménye. A stressz csökkentésére szükséges a környezetgazdagítás, a telepítési sűrűség csökkentése és a megfelelő hosszúságú etetőtér biztosítása. A megfelelő takarmányozás, a megfelelő tápanyag-összetétel és ásványianyagok biztosítása hozzájárulhat a viselkedési problémák megelőzéséhez, de a környezeti és menedzsment tényezők együttes kezelése kulcsfontosságú a farokrágás kialakulásának megelőzésében.

Az eredeti cikket és felhasznált forrásokat a LINKre kattintva tekintheti meg.